Ki nem akart fiatal korában híres énekes, zongorista vagy éppen karmester lenni? Ki nem képzelte magát egy fényes hangversenyterembe, amint egyetlen intésére sok-sok zenész sok-sok hangszert szólaltat meg? Milyen könnyűnek is látszik az ilyesmi! Kevés fáradsággal nagy siker - egy-két órás fellépések és dől a pénz; a művész világhírű lesz, tisztelet és áhítat veszi körül, gazdag, boldog, gondtalan életet élhet.
Az ilyen s ehhez hasonló ábrándoktól óvja a szerző fiatal olvasóit. Könnyed hangvételű ,,leveleiben" a zene tényleges, sokak által nem ismert világára, a zenészpálya nehézségeire, komoly erőfeszítést igénylő követelményeire hívja fel a figyelmet. Közvetlen, csevegő módon vezeti be ifjú ,,barátait" a zeneszerző, az énekes, a karmester, a zongorista, a kórusvezető, a zenetanár, a zenekritikus mesterségébe, míg végül hasznos tanáccsal látja el őket: hacsak nem különös zenei tehetségek, ne hivatásul válasszák a muzsikát, hanem legyenek jó ízlésű zenehallgatók vagy még inkább - műkedvelők, a házi muzsikálás lelkes művelői.