Kosár
A „szabadító” opera, az opera egyik legérdekesebb, mégis viszonylag kevéssé ismert korszakának története. Ami megelőzte – a párizsi vásárterek zenés komédiáit, Diderot drámaelméletét, az olasz opera buffát, Lully nagyoperáját – azt külön-külön feldolgozták már zenetörténetek, színháztörténetek. Amik formálták – a buffonista perpatvar, Gluck operareformja, más fronton pedig a nagy francia forradalom – még ismertebbek. Ami pedig lett belőle – Beethoven Fideliója, Rossini Tell Vilmosa, Verdi operái – az szinte mindennapi kenyere az operalátogató közönségnek. Az a műfaj azonban, amely – a XVIII. század második felében – ezernyi változatban vezetett a könnyed és érzelmes francia opéra comique-tól a romantikus nagyoperáig, amely leghűbb tükre a francia forradalom körüli félévszázad zenei és társadalmi változásainak, valahogyan kívül rekedt az operaműfaj vizsgálóinak érdeklődési körén. Kroó az irodalom, képzőművészet, dráma, társadalom fejlődésének történetébe ágyazva vizsgálja a „szabadító” opera sorsát, amelynek változataiban formát öltöttek a nagy polgári forradalom korának uralkodó eszméi, az 1770-es évektől pedig már a „szabadulás”, a forradalom gondolata.
A könyv szövegét mintegy 600 oldalnyi partitúra- és zongorakivonat-anyag egészíti ki, a nálunk hozzáférhetetlen művek zenei illusztrációjaként (operánként külön-külön füzetek formájában).
