Varga Bálint András: Beszélgetések Luciano Berióval

"Berio a gyöngykagyló természetességével választja ki magából a zenét. Alkotói válságoktól mentes, egészséges zeneiség az övé, amelyet talán orgonista-zeneszerző őseitől örökölt. Számára béklyó minden elmélet és rendszer; szabadon mozog időben és térben, mint a méh, virágról virágra száll, s a stílusok, műfajok, technikák "porából" készíti különleges mézét. Reneszánsz embert a 20. században. Éli az életét, annak minden intellektuális és fizikai, érzelmi és érzéki adományával. Közösségi ember, aki a zeneszerző társadalmi felelősségét vallja, s akinek mintha sikerülne megközelítenie a lehetetlent: engedmények nélkül, a legmagasabb művészi színvonalon, mindenkinek írni. Ha az élet adomány, a zene is az - ez Berio munkájának egyik irányelve. Újat elsősorban vokális kompozícióiban nyújt. Nem kényszeríti az énekhangot akrobatikus mutatványokra, hanem az emberi hang természetes megvilágításaiban látja meg a zenei lehetőséget. "Én újra felfedezem a szót" - mondja, s hozzátehetjük: a költészetet, a nyelveket is - mindent, ami a vokális kifejezéssel kapcsolatos. Muzikális komponista (ha meggondoljuk, ez nem is olyan magától értetődő), akinek mindig jól hangzik a zenéje. Számára ez alapvető követelmény..."

Érvénytelen könyvtári bélyegzővel.