Bruno Walter: Bruno Walter levelei. 1894 - 1962.

Közönségünk nagy része Bruno Waltert sohasem láthatta a karmesteri pulpituson. De zenélése – hála a hanglemezfelvételeknek – hozzánk is eljutott. Ismerjük, szeretjük, eszményként tiszteljük Mozart-, Mahler-, Beethoven-, Schubert-, Brahms- és Wagner-tolmácsolásait. A nagy emberbarát szép írásai közül is megjelent már magyarul önéletrajza (Téma variációkkal, 1966) és Gustav Mahlerről szóló könyve (1969). Ezzel a kötettel most teljesebbé kívánjuk tenni a közel száz éve született nagy művész és nagy humanista arcképét.
Leveleiből megismerhetjük a fiatal, céltudatos Bruno Waltert, találkozunk vele, amikor karrierje csúcsán áll, s akkor is, amikor az emigráció nehéz éveiben Európáért aggódik és magánéletében is súlyos csapások érik. Gondolkodásmódja mindig, még a legszörnyűbb időkben is nemes, humanista. Ha fellapozzuk a levelek címzettjeinek jegyzékét, láthatjuk, hogy családján kívül korának számos jelentős muzsikusával, írójával levelezett, így többek közt Pablo Casalsszal, Hugo von Hofmannsthallal, Otto Klempererrel, Ernst Křenekkel, Di mitri Mitropoulosszal, Alfred Neumann-nal, Hans Pfitznerrel, Artur Schnitzlerrel, Albert Schweitzerrel, Richard Strauss-szal, Arturo Toscaninivel. Gustav Mahlerhoz és özvegyéhez, valamint annak harmadik férjéhez, Franz Werfelhez meghitt barátság fűzte, akárcsak Thomas Mannhoz és egész családjához – e két íróhoz az emigráció együtt töltött keserves időszakában még közelebb került. Kiemelkedően szépek azok a levelei, amelyeket Wilhelm Furtwänglernek (egykori pártfogoltjának), a náci Németországban maradt és ott tisztséget viselt nagy karmesternek írt 1949-ben, s amelyekben humánusan, de nagyon erélyesen foglalt állást a felelősség, az erkölcs, a nacionalizmus, a kollektív elítélés és megbékélés kérdéseiben.