Guy de Pourtalés: Liszt Ferenc élete

"Hiába vagyunk hitetlenek, kiapadt lelkűek, azért mégis élvezünk minden, csak egy kicsit is szenvedélyittas harmóniát és vígasztalanok vagyunk, ha le kell számolnunk a szeretet elvesztésével. A szívnek némi romantikája még mindig a legrafináltabb szellemi követelményként tolakszik föl. Liszt életében sok a szerelmi vonatkozás, mégis a művében és életében egyaránt uralkodó parancs: törekedni az Ideál felé! Lényegtelen, hogy ez az állítás mosolyra késztető. Amikor Wittgenstein hercegné, vén és csúf, mint egy fülesbagoly, Lisztnek valamely késői kalandját szemére vetve, így szólt: «ez a dolog el fogja rontani az életrajzát» – az az érzésünk, hogy Liszt is mosolyogni volt kénytelen. Békesség minden féltékenységre és gyűlölködésre! Cosima asszony jó példával járt elől, amikor több ízben figyelmeztetett: «Vigyázzon, nehogy igazságtalan legyen a hercegasszony iránt.» Pedig ő aztán igazán nem szerette azt a nőt, aki oly sokáig dolgozott azon, hogy Lisztet elszakítsa Wagnertől. Ámde a szellem világában nem lehet elszakítani azokat, akik összetartoznak.
Ezért hát neked ajánlom ezt a könyvet, ó cinikus és kifáradt lélek, aki, bár önmagaddal dacolva, megőrizted rokonszenvedet a nemes lelkek iránt, aki az őrületet többre tartod a középszerűségnél s aki tudatában vagy annak, hogy a szív hangjai egyedül azok, amelyeket az éber értelem soha meg nem un." (Bayreuth, 1925 augusztus.)

Könyvtári félvászon kötésben.