Lina Schmalhausen, Alan Walker: Liszt Ferenc utolsó napjai. Növendéke, Lina Schmalhausen kiadatlan naplója alapján

„Bárcsak ​ne itt érne a halál!” Miután Bayreuthban ágynak dőlt, Liszt Ferenc ezt a kétségbeesett óhajt ismételgette, s érezte, mi vár rá. Utolsó napjait egy bérelt szobában kellett végigszenvednie, szemközt a Wahnfrieddel, lánya, Cosima és néhai veje, Richard Wagner házával. Hozzá nem értő orvosok vették körül, Cosima pedig jóformán ügyet sem vetett kínlódására – Lina Schmalhausen, a bennfentes szemtanú leírása szerint Liszt haláltusáját közöny és méltánytalanságok tették még fájdalmasabbá. Schmalhausen Liszt növendéke, ápolója és bensőséges segítőtársa volt, s naplójában nagy érzékletességgel beszéli el mesterének betegségét és halálát. E megdöbbentő beszámoló 1886 végzetes nyaráról – Alan Walker közreadásában – most először olvasható teljes egészében magyarul.
Walker, akinek háromkötetes Liszt-életrajzával a Time értékelése szerint más „aligha vetekedhet”, leszögezi: „Akit egy kicsit is érdekel Liszt Ferenc élete és életműve, azt mélyen meg fogja rendíteni Schmalhausen beszámolója a mester végnapjairól.” Mivel leplezetlenül ír az ellenséges közegről, az orvosi műhibákról és a család közönyéről, a napló korabeli közzététele szóba sem jöhetett. A huszonkét éves Schmalhausent a zeneszerző barátainak és bizalmasainak körében egyébként is sokan gyanakvással figyelték, s így az életrajzok zöme megszépítve, igen pontatlanul számolt be Liszt haláláról.
A nyolcvanegy oldalas, kézírásos naplót Alan Walker bőséges jegyzetanyagával és bevezetőjével, korabeli illusztrációkkal ellátva adjuk közre. A Prológus fontos háttér-információkat nyújt Liszt Ferencről és Lina Schmalhausen naplójáról, míg az Epilógus a temetés részleteit, illetve a Liszt földi maradványaival kapcsolatos visszásságokat foglalja össze.