Varga Bálint András: Muzsikusportrék

Ez a huszonötödik előszó a könyvben. Mind a huszonnégy interjúhoz írtam egyet, s most, hogy végre összeállt a kötet, hat év munkája, utolsóként hozzákezdhetek az elsőhöz. Az interjúkészítés foglalkozásból szenvedélyemmé vált. Legszívesebben állandóan járnám a világot, felkutatnám az érdekes embereket, mindenekelőtt a nagy öregeket, és lecsapolnám a bennük felhalmozódott tudás-, tapasztalat- és emlékanyagot. Minden beszélgetést természetesen hosszú előkészület előzne meg, hogy egyetlen fontos kérdés se kerülje el a figyelmemet. Ehhez az álomhoz képest a valóság – amelyről e kötet ad számot – kielégítetlenül hagy. A legtöbb interjú váratlan találkozások eredménye, szükségképpen tehát csak egy a lehetséges sok közül, esetleges és nem a mindenre kiterjedő, végleges beszélgetés, amire tulajdonképpen vágyom. Ez az oka annak is, hogy szinte eszelős aggódással vizsgálgatom – utólag – a kérdéseimet. S amikor egyeseket banálisnak, bulvárlap-ízűnek érzek, a válaszban keresem az igazolásomat. Időnként – s ez az ellenkező véglet – úgy érzem, bármilyen kérdést fellehet tenni, ha az arra érkező felelet feljegyzésre érdemes.