Réti Zoltán: Rózsavölgyi Márk

Rózsavölgyi Márk zeneszerző és hegedűművész, aki az önéletrajza szerint Balassagyarmaton (Nógrád vármegyében) született 1789-ben, a klasszikus verbunkos korának utolsó nagy alakja volt. Sorsa sok tekintetben hasonlított elődeihez, a magyar tánczene korábbi mesterei (Bihari József, Csermák Antal, Lavotta János) életéhez: ő is szegényen és betegen halt meg (a magyar forradalom első évében).
Rózsavölgyi Első Magyar Társastáncának gyönyörű dallamaival került be a táncmuzsika a magyar tánctermekbe. Eleganciája, könnyedsége, bája és pezsdítő ereje éppen megfelelt a hazafias lelkesedésnek. Rózsavölgyi Prágában részesült magasabb zenei képzésben, majd magyarországi színházaknál játszott, 1833-tól Pesten élt, de az egész országban koncertezett. 1835-ben Bécsbe is ellátogatott, s attól kezdve az európai zenei élet is számon tartotta.
1839-ben mutatták be a Visegrádi kincskeresők c. daljátékát, az Első Magyar Társastáncot pedig 1842 farsangján játszotta először. Kompozícióival érzékenyen reagált a kor társadalmi és politikai eseményeire.
Közel 200 „eredeti magyar hangművet” írt; többségük nyomtatásban is megjelent.
Fia, Rózsavölgyi Gyula alapította 1850-ben a Rózsavölgyi és Társa zenei céget,
mely a 20. század elejére a legjelentősebb magyarországi zeneműkiadóvá fejlődött.