"A dal szállt a Mindenségben, kereste, hogy kinek érintse meg lelkét, kit tegyen boldoggá vagy örökre boldogtalanná. S ki- választott egyet, elárasztotta fénnyel, benne zengett, benne élt utolsó szívveréséig s egyszerre boldoggá és boldogtalanná tette. A dal testbe költözött és a halhatatlanságot adta örökül hordozójának. Mint hű barát, kitartott mellette és egyszerre röppent fel vele a mennyországba.
E szent örökség viselője, a halhatatlanság láthatatlan glóriájával homlokán, egy téli napon csodálkozva nyitotta fel először szemeit az életre. A dal lelke testet öltött, megszületett Schubert és vele a dal a földön.
..."
Franz Schubert (Bécs, Himmelpfortgrund, 1797. január 31. – Bécs, 1828. november 19.) osztrák zeneszerző. Bár nagyon fiatalon halt meg, több mint hatszáz romantikus dalt, több szimfóniát, szonátát, vonósnégyest, operát és egyéb darabot írt.
A dallamok és a líricizmus iránti természetes érzékenységével Schubert a 19. század legtehetségesebb zeneszerzői közé tartozik, a dal műfajának egyik legnagyobb mesterének tartják.
Élete során nem volt kimondottan elismert, de 31 éves korában bekövetkezett haláláig több mint 100 műve már megjelent nyomtatásban.
Őt tekintik a bécsi klasszicizmus utolsó mesterének, illetve az első romantikus zeneszerzőnek.