Theodor W. Adorno (1903 – 1969) Filozófiai és zenetudományi tanulmányokat folytatott. 1928-tól 31-ig egy bécsi zenetudományi folyóirat szerkesztője. 1934-ben emigrál Angliába, innen tovább New Yorkba, majd Los Angelesbe. 1949-ben tér vissza Németországba, ahol a frankfurti egyetem filozófiai és szociológiai professzora lesz. 1950-től ugyanezen az egyetemen a szociológiai intézet vezetője. Az ún. frankfurti iskola egyik legkiválóbb képviselője. Filozófiai nézeteire, akárcsak a frankfurti iskola más képviselőinek – Horkheimernek, Habermasnak és Walter Benjaminnak – a nézeteire is, Hegel és a húszas évek „aktivista” marxizmusa gyakorolta a legnagyobb hatást. Esztétikai munkássága, a szociológiáról vallott felfogása, kultúrkritikai tevékenysége elméletileg is szorosan kapcsolódik filozófiai álláspontjához.
A Wagner című tanulmány 1937 őszétől 1938 tavaszáig készült Londonban és New Yorkban; elválaszthatatlan Max Horkheimer 1936-ban megjelent az Egoizmus és szabadságmozgalom: a polgári korszak antropológiájához című tanulmányától és más munkáktól, amelyek a Frankfurti Szociológiai Intézetben jelentek meg azokban az években. A Wagner-tanulmány teljes terjedelmében 1952-ben látott napvilágot a Suchkamp kiadónál.