Sherwood Anderson: A nagy ember

"Nekünk európaiaknak, ha amerikai könyvet olvasunk, szépirodalmi élvezésén kívül természetszerűleg mindig felvetődik az a kérdésünk: hogyan tükrözi Amerikát, mit tud mondani róla és végül mi az az Amerika, az az új világ, amely a mi régi világunkból alakult, azt sok tekintetben megelőzte és sok tekintetben elmaradt mögötte? Ezt a kérdést nemcsak az teszi elsősorban érdeklődésünk különös tárgyává, hogy ma Amerika jelentősége, hatása és versenye összehasonlíthatatlanul fontosabb tényező az európai életben, mint a háború előtt volt, hanem az is, hogy az amerikai irodalom a legújabb időkig aránylag nagyon keveset árult el róla. A Poe-, Longfellow-, Bret Harte-, Mark Twain-, Emerson-kor irodalma alapjában véve az új világba plántált európai irodalom volt, kevés amerikai jelleggel s ez is jóformán kimerült hézagos ethnografiai vonások feltárásában. Walt Whitman volt az első, aki lírájában megmutatta nekünk az amerikai ember igazi specificumát. Kérdésünkre azonban az első kimerítő feleletet a kiváló amerikai regényírók mai nemzedéke adja meg. Ezek már realisztikus módszerrel, vagyis megfigyelés, tanulmány és lélektani introspekció eszközeivel nyúlnak hozzá roppant hazájuk enigmáinak megfejtéséhez." Schöpflin Aladár, Nyugat