Richard Wright: Feketék és fehérek

Milyen a feketék sorsa az amerikai Délen? Egyéni nyomorúságán túlmutatva erről szól a szerző önéletrajzi regénye. Szomorú gyermekkor. Az apa elhagyja családját, az anya városról városra, rokontól rokonhoz vándorolva mosással, háztartási munkával teremti elő két kisfia szűkös kenyerét. Iskolába alig járhatnak, Richard autodidakta módon tanul meg írni, olvasni, számolni. Örökös rettegés a fehérektől, primitív tudatlanság, nyers zabolátlanság, bigott vallásosság, részegeskedés: ez a néger gettó élete. Az elviselhetetlen feszültségből valamiképpen ki kell törni. Kiútnak csak a templom, a kocsma, a bűnözés látszik. A fiú már öt-hat évesen újságot árul, amint növekszik, egyre nehezebb fizikai munkát vállal, hogy anyját segítse. Ám őt nem az ital, a betű mámora keríti hatalmába, falja a könyveket, szentül elhatározza, hogy író lesz: tizenhat éves, mikor a helyi lap leközli első hosszabb elbeszélését. Megszökik hazulról, Memphisbe megy, eltökélten, keményen dolgozik, hogy garasait összekuporgatva eljusson Északra. Chicago nyomornegyedén át vezet útja a boldogulás felé. Világszerte ismert és elismert íróvá lesz.