Elie Wiesel: Minden folyó a tengerbe siet

Ha Elie – vagy ahogyan családja körében hívták: Elizer – otthon maradhatott volna szülővárosában Máramarosszigeten egészen máig, ha nem üldözte volna haláltáborokon át Európa barna ragálya, meg a sors, akkor is már a harmadik ország polgára lenne. Ez az egyszerű életrajzi tény is mutatja korunk nagy tudathasadását, amit az 1986-ban Nobel-békedíjjal kitüntetett író sorsában hordoz. Megjárta a birkenaui, az auschwitzi, a monowitzi és a buchenwaldi haláltábort. Anyja, kis húga ott pusztult, pedig ő csak az atyák hagyományát a Talmudot és a Kabbalát bújó, az istenszeretet tüzében égő fiúcska volt. Az újabbkori zsidóság legnemesebb örökségének a haszidizmusnak a híve. Maga írja: „valamennyi regényem haszidikus történet”