tartalom:
"Aldous Huxley húszas-harmincas évek európai irodalmának egyik legismertebb alakja; írásaival az akkori értelmiség tekintélyes részére többé-kevésbé maradandó hatást gyakorolt. A rendkívül sokoldalú és művelt író nevét hazánkban is jól ismerik a két világháború közt megjelent regényei (Szép új világ; A végzet bábjátéka; A vak Sámson stb.) nyomán. Amikor első regénye is megjelent, ez otthon azonnal, de hamarosan világszerte is sok pénzt hozó siker lett. A huszonhét éves szerző nem sokkal előbb nősült. A regény honoráriumából költséges nászútra tellett. Soha eszébe se jutott takarékoskodni, hiszen jómódú családból származott, és az első könyv után nőttön-nőtt a népszerűsége. A fiatal házaspár tehát nekiindult a nagyvilágnak. Bejárták Olaszországot, Franciaországot, átugorhattak Svájcba is. Ezek az úti élmények, a megismert tájak idővel sorra belekerültek életművébe. Amiként boldog szerelmes házassága, később élete egyéb szerelmes epizódjai is mozzanatokként tértek vissza regényeibe és novelláiba. Voltak olyan túl komoly olvasók és kritikusok, akik szinte a szemére hányták, hogy társadalmi, lélektani és társadalomkritikai regényei mellett - mi tagadás - szórakoztató szerelmi regények, novellák, sőt még bűnügyi tárgyú izgalmas történetei is vannak. Idővel tanulságos tényként emlegette, hogy legerotikusabb regénye, "A lángész és az istennő" meg néhány könnyed színpadi műve több pénzt hozott a számára, mint legnagyobb remekműve, az azonnal halhatatlannak ítélt "A vak Sámson" című regénye. Kétségtelen, bármiféle műfajjal játszott, mesternek bizonyult. Akkor is, ha szerelmes verset írt, akkor is, ha tanulmányt a kábítószerek testi-lelki következményeiről, akkor is, ha érdekes esszében ismertette a buddhizmus teológiáját."
Ár:
nincs raktáron, előjegyezhető