William Shakespeare (Shakspere): Coriolanus

"Coriolanus drámájában az arisztokrácia és demokrácia küzdelmét látjuk, de a költő célja nem e két elv ellentétének feltűntetése volt, hanem azon emberi szenvedély festése, mely az emberek közt osztályokat teremt, egyiket a másik fölé emeli s egyiknek lelkét megvetéssel tölti el a másik iránt. Ez az örök emberi szenvedély és nem annak egyik vagy másik múlékony nyilatkozási formája képezi tárgyát a költőnek. A büszkeséget látjuk Coriolan alakjában, nem sok nem és jogosult formájában, mely saját erejének és érdemének öntudatában áll, hanem azon elfajulásában is, mely az alatta állók megvetésével párosul. Ez a mértéktelenség teszi hibává a magában jogosult szenvedélyt, ez vonja maga után a tévedések, vétségek láncolatát egész a honárulás bűnéig. De mellette egy erősebb, nagyobb és hatalmasabb erény él a hős lelkében, a gyermeki kegyelet; s midőn a végső összeütközés a természeti kötelesség diadalával végződik, a félelem és megdöbbenés érzése mellett, mellyel eddig kísértük, rokonszenvünket is meghódítja; és midőn a hatalmas hőst hajdan remegő ellenségei előtt látjuk, a mint a hódolat és hízelgés szavaival igyekszik kegyüket megnyerni, nemcsak megérdemlett büntetését látjuk megalázódásában, hanem szánalmunkat sem vonhatjuk meg tőle, míg végre büszkeségének utolsó fellobbanása és összeroskadása ellenségeinek csapásai alatt, helyre állítja lelkünkben a teljes harmóniát és tiszta tragikai hatást hagy hátra."

Átkötött példány.