Oscar Wilde: De profundis ; Az emberi lélek és a szocializmus

Wilde-ot kétévi börtönre ítélték szodómia vádjával, megalázó és gyötrelmes rabság alatt a börtönben megírta legszebb költői művét, "A readingi fegyház balladájá"-t és a "De profundis" című vallomást a megaláztatás állapotáról. Sok dicséretet és nem kevesebb tiltakozást ébresztett "Az emberi lélek a szocializmusban" című tanulmánya. A szocializmus élő probléma volt az irodalmi körökben. G. B. Shaw és H. G. Wells a fabiánus néven ismert utópista szocialista társaság alapítói közt voltak. Az értelmiség körében különböző utópista elképzelések versengtek egymással. Wilde nem volt forradalmi szellem, de mélységesen humanista, aki remélte - mint a fabiánusok -, hogy az emberiség boldogítását békés úton is meg lehet valósítani. A cél az értékek köztulajdonba vétele. De miféle értékek is vannak? Wilde és vele számos széplélek szerint a legfőbb érték a szépség adta gyönyörűség. Ebben a tanulmányban az emberiség legfontosabb teendőjének tűnik mindenkit olyan műveltté és olyan árnyalt érzékűvé tenni, hogy arisztokrata és zsellér, gyáros és segédmunkás egyaránt felismerje, megértse és élvezze a szépséget. - Nyilván ez a legszélsőségesebb utópia, amit valaha is kitaláltak. De szép vallomás a szép értéke mellett.