William Shakespeare: Othello

Az Othello a megcsalt bizalom, a tőrbe ejtett nemes gyanútlanság halhatatlan tragédiája. A gonosz Jago ármánykodása azért tudja végzetes féltékenységbe sodorni a színes bőrű hadvezért, mert Othello Desdemona szerelmében a világba s az emberi tisztaságba vetett bizalmának zálogát látta. Hűsége azért volt fontosabb számára mindennél. Desdemona ezen az estén szomorúan és balsejtelmekkel tele készül lepihenni. Féltékeny férjének durva viselkedése elszomorította, de iránta való feltétlen odaadását nem csökkentette. Elszenderül már, amikor a mór gyilkos szándékkal hálótermébe ér. És Othello nem hisz a rémülten védekező, ártatlanságát bizonygató Desdemónának: könyörtelenül megfojtja imádott, gyönyörű hitvesét. Emília fedezi fel úrnője halálát, és fellármázza az egész erődöt, vádolva a mórt, bár Desdemona utolsó szavával is szeretett urát védte: tagadta, hogy ő a gyilkos. Emilia most már látja, milyen jóvátehetetlen vétket követett el, amikor férjének átadta asszonya kendőjét. Leleplezi Jago ármányait; az vak dühében leszúrja. Othello ráébredt tragikus tévedésére: emberfeletti fájdalmában megtisztulva visszanyeri az őrjöngő féltékenységtől mostanáig eltorzított eredeti emberi nagyságát. Örömkönnyeket sír, hogy Desdemonát ismét ártatlannak tudja, nem várja meg Velence ítéletét, hanem összefoglalva tragédiáját: nem okosan de nagyon szeretett - egy tőrszúrással bevégzi életét. A gonosz Jago kínpadon bűnhődik iszonyú vétkeiért.