Cholnoky Jenő: Égen, földön. Földrajzi értekezések

Az én fiatal koromban minden iskolában a leglenézettebb és legjobban megúnt tantárgy volt a földrajz. Ha csak a nevét kimondták, már ásított a tanár is, meg a tanítvány is. Nem csoda! Nem tanultunk egyebet, mint neveket és számokat, minden logikai kapcsolat nélkül. El kellett mondani, hogy "Debrecen vasúti gócpont, református főiskolával, állattenyésztéssel (miért kellett ezt a kettőt egymás után mondani?), mezőgazdasággal, homokbuckákkal... és még egy sereg -val, -tal, -nyal stb." De majdnem ugyanezt kellett mondani minden városról, csak az egyikben ilyen, a másikban amolyan "iskolával". Itt hagymát, ott uborkát, emitt dinnyét, amott almát, meg tudja a jó ég mit mindent nem termesztenek. És ebből a lexikális adathalmazból alig maradt meg a gyermek fejében valami, mert nem volt köztük logikus kapcsolat. Tanítványaim mindig félnek az én szokott kérdésemtől: "miért?" Ha például azt mondja a tanuló, hogy a Hegyalján kitűnő aszúbort szüretelnek, rögtön megkapja a kérdést, hogy miért? Bizony tudnia kell, hogy az éghajlat különös tulajdonsága, hogy ott aszúbort lehet készíteni. Sehol máshol a világon nem lehet, mert nincsenek meg hozzá az éghajlat szükséges jellemvonásai.