Guglielmo Ferrero: A harmadik Róma. I-II.

"'És mondák: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje... Leszálla pedig az Úr, hogy lássa a várost és tornyot, melyet építenek vala Ádám fiai, és mondá: Íme, egy a nép és egy nyelvök van mindnyájoknak... Jertek tehát, szálljunk alá és ott zavarjuk össze nyelvöket, hogy egyik a másik szavát ne értse...' Mózes első könyvének a bábeli nyelvzavarról szóló versei legközelebb járnak a lényeg megjelöléséhez. A harmadik Róma arról az emberiségről szól, amelynek tagjai, sem osztályonkint, sem egyedenkint, nem értik, mert nem érthetik meg egymást. Arról az emberiségről, amely épúgy képtelen mások, mint önmaga megismerésére. Arról az emberiségről, amely makacsul még mindig a Logika kiégett lámpájával keresi az Igazságot, hozzá fényes délben, mikor a Hazugság napja süt feje fölött, bódítva és kápráztatva. Más szóval - rólunk szól. Mindnyájunkról, akik a 'harmadik Róma' idején se vagyunk mások, mint voltunk az 'első Róma' hanyatlásának és bukásának napjaiban. Ferrero regényének igazi témája: a meg nem értő és meg nem értett ember örök tragikuma. Hősei: vak lelkek." Kárpáti Aurél, Nyugat

Számozott, ez a könyv az 1809. számú.