Ferenczy Béni: A könyvillusztrálásról

˝A magyar nyelvben pedig az írás eredetileg rajzolást is jelentett, és jelent ma is. A fazekas, a népi ornamentumfestő "írja" mintáit. A legfejlettebb bizonyítéka a rajz és írás közös eredetének az egyiptomi hieroglifa, ahol minden egyes betű felismerhető ábrázolás. A kínai írás is ilyen ábrázoló eredetű. Csang Csi-jen, a sárkányarcú, négyszemű óriás, aki a kínai írást felfedezte, a betűket a való dolgok látásából alkotta meg, feltekintett az égre, meglátott egy ragyogó csillagot, ebből lett egy írásjel, lerajzolta a nyomokat, amelyeket kertjének friss havában a madarak hagytak, ebből egy másik írásjel. A kínai írásnak minden egyes jele nemcsak hangzó vagy szótag, de mindegyiknek van konkrét, sőt átvitt értelme is. Írásjeleik keletkezésének történetét a kínai monda és népmese őrzi. A kínai és egyiptomi írás tehát illusztrálás is egyben, abból ered, és annak bizonyos módját megőrzi. Nem tudom, de valószínű, hogy voltak népek, akik már akkor, amikor írásukat kialakították, elvontabban gondolkoztak, és a látott tárgyaktól független jelekkel írtak. Valahogy úgy, ahogy egy sokkal fejlettebb kultúra fokán a hangjegyek keletkeztek.˝

Ez a kiadvány az 1985 októberében újjáalakult Magyar Bibliofil Társaság illetménykötete. Készült 1000 számozott példányban. Könyvárusi forgalomba nem kerül. Ez a 191 számú példány.