Anno 1807.
Ne ijedjen meg az olvasó a könyv és fejezet címétől, az egész munka magyarul lesz írva, sőt magyarán, s tán rövid huszonöt esztendő múlva ilyen tulajdonságért a nemzeti múzeum előre megvenné az írót, mint az angolok Petropolist, a kaucsukembert, hogy holta után a bámulóknak kitömve mutassák.
Akármi falusi tulipános ládán látható az: Anno 18..-ik esztendőben, tehát szégyen nélkül írom a fejezet elé a diákszót, kivált 1807-ből, midőn a diákszó valóságos „forspontczédula”-képen szolgált, s ki a falusi nótáriust diákul szólította meg, egyéb igazolvány nélkül bizton követelhette, hogy egy egész magyar mértföldnyire silány huszonöt garasért elvitethesse magát a robotos paraszttal.