Jean Paul: Gyámoltalan hősök

"Arany János folyóirata 1863-ban, összegezve az akkori németországi véleményeket, halottnak, elfeledettnek mondta Jean Pault, születésének századik évfordulóján. 1963-ban viszont Párizsban a kétszázados évfordulón, elegáns kiadással, fényes emlékülésen, mint a modernek példaképét, előfutárát ünnepelték; az NDK irodalomtörténetírása pedig az élő demokratikus német múlt kiváló képviselői közt jelölte ki helyét. A folyvást eltemetett s a folyvást újra felfedezett írók sorába tartozik. A legkülönbözőbb útirányok vallották magukénak s tagadták meg az elmúlt két évszázad folyamán. A magyar olvasó inkább csak hallott róla, főképp sokat emlegetett humor-elméleté-ről, semmint olvasta műveit. Alig egy-két művét fordították le, talán azért is, mert sajátos stílusművészeténél fogva a legnehezebben fordítható szerzők egyike. A kispolgári lelkiség kialakulásának éles szemű megfigyelője; groteszket és szentimentálist, írónikust és költőit, pátoszt és szatírát, részvétet és gúnyt vegyítő modorával a sorsa mizériába szorult, s belőle kitenkinteni nem tudó, képzelgésekbe menekülő kisember eltorzult, szánni való és riasztó belső világának együttérző, de tárgyilagos ábrázolója; a vágy és a valóság távolságaiból, összehangolatlanságából születő veszélyek nagy leltározója. Ha ez a kis kötet elmarad is a párizsiaktól, ízelítőt mégis ad e sajátos író sajátos világából."