Karl Marx: Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája

Túl korán elhunyt barátom, Joseph Weydemeyer, 1852 január 1-től kezdve egy politikai hetilapot szándékozott kiadni New Yorkban. Felszólított, hogy e hetilap számára írjam meg a coup ďétat történetét. Ezért február közepéig hetente írtam számára cikkeket a következő címmel: „Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája”. Időközben Weydemeyer eredeti terve meghiúsult. Ezzel szemben 1852 tavaszán egy havi folyóiratot tett közzé „Die Revolution” címmel, amelynek első füzete az én „Brumaire tizennyolcadikámból” áll. Ennek néhány száz példánya akkoriban utat talált Németországba, de anélkül, hogy a tulajdonképpeni könyvkereskedelembe bekerült volna. Egy roppant radikálisként begyeskedő német könyvkereskedő, akinek a terjesztést felajánlottam, igazi erkölcsi iszonyattal válaszolt erre az oly „időszerűtlen feltételezésre”.
Ezekből az adatokból látható, hogy a szóbanforgó írás az események közvetlen nyomása alatt keletkezett és történelmi anyaga nem terjed túl február haván (1852). Mostani újramegjelenése részben könyvkereskedelmi keresletnek, részben németországi barátaim unszolásának tulajdonítandó.
Azok közül az írások közül, amelyek az enyémmel körülbelül egyidejűleg ugyanezen tárggyal foglalkoztak, csak kettő érdemel említést: Victor Hugo „Napoléon le Petit” és Proudhon „Coup ďétat” című munkája.