Titus Lucretius Carus: A természetről

˝T. Lucretius Carus i. e. az első század első felében élt (97?-55), abban a korban, melyben a hanyatló római arisztokrácia és a vele szemben álló társadalmi osztályok küzdelme a legélesebb volt Az egyre sűrűbbé váló rabszolgalázadások, az itáliai városok fölkelése is azt mutatják, hogy az eddigi társadalmi rend egész mélységében és szélességében megrendült és a végét járja. Az ilyen válságos korokban az emberek két-, illetve háromféle magatartást tanúsítanak. Vagy öntudatos harcosokként vetik bele magukat a küzdelembe osztályaik oldalán, a közös érdek védelmében, vagy gyökértelenül, szélkakasokként ide-oda forogva csapódnak egyik féltől a másikhoz, ahol pillanatnyi érdekeit jobban biztosítva látják, vagyis igyekeznek a zavarosban halászni, vagy pedig valamilyen pesszimista, "úgyis mindegy" - hangulat és világfelfogás leplébe burkolózva, távol tartják magukat a küzdelemtől, eleve lemondva minden harcról. [...] A hanyatló társadalmi osztályoknak ezt a halálos borzongását élte át lelke mélyén Lucretius is. A természetről szóló nagy művének múzsája tulajdonképpen az elmúlás angyala: az egészet tulajdonképpen a halálfélelem eltávoztatására írta.˝