Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. Történeti-néprajzi tanulmány

Tokaj-Hegyalja Európa nagyhírű borvidéke középkori alapokon a XVI. században nyeri el jellegzetes arculatát, de igazában a XVII-XVIII. században szilárdul meg művelési és feldolgozási technikája. Ekkor terjednek cl az aszúszemekre épült különböző borféleségei: főbor (szamorodni), az aszú, az eszencia. Mindezek megfelelőit elsősorban a Földközi-tenger vidékén, főleg Olaszországban lehet megtalálni. A zömében furmintból, kisebb részben hárslevelűből és ízesítésre használt sárgamuskotályból álló szőlőfajta összetétele napjainkig megőrződött. Balassa Iván csaknem négy évtizedes gyűjtőmunkájának eredményeit összegzi ebben a könyvben. A levéltári forrásokra, a sok nyelven megjelent könyvekre, a helyszíni gyűjtésekre támaszkodó megállapításai számos kérdést tisztáznak és világítanak meg új oldalról.