A növényrendszertanról – és általában a rendszertani tudományokról – a 60-as években világszerte elterjedt egy olyan nézet, hogy lexikális, leíró jellegük miatt korszerűtlenek, s ennek megfelelően szerepük és fontosságuk leértékelődött mind a kutatás, mind pedig az oktatás területén. A molekuláris biológia látványos kibontakozásának fényében ez az elmarasztaló értékelés – amely elsősorban a kutatásokra fordítható források újrafelosztását célozta – a felületes szemlélőben ideig-óráig jogosultnak is tűnhetett. Hatására a 70-es évektől kezdődően a rendszertan az új biológiai, kémiai és biokémiai, immunológiai, geológiai és matematikai módszerek valamennyi felhasználható, korszerű vívmányát és eredményét beépítette fegyvertárába és ismeretrendszerébe. Taxonómia néven, szemléletében megújulva kért magának megérdemelt és megbecsült helyet a biológiai tudományok között.
A tudománypolitika, majd a nagypolitika figyelmét több jelentős folyamat és esemény irányította a rendszertan fontosságára. Ilyen volt mindenekelőtt az utolsó másfél évtizedben a világ globális környezeti krízise, továbbá a növényzet mint megújítható erőforrás felismerése, majd a fenntartható fejlődés alapelvének kimondása, és végül az élővilág diverzitásának védelmére tett erőfeszítések.
TERMÉSZETTUDOMÁNY / Botanika kategória termékei
Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana
Kiadás:
Budapest, 1998
Kiadó:
Kategóriák:
Nyelv:
Magyar
Terjedelem:
484 p.
Kötésmód:
karton
ISBN:
963193490X