Balogh András, Nagy Béla: Virágkötészet

A virágkötészet feladatköre többrétű: a virágkereskedelem nélkülözhetetlen eleme és mint díszítő művészeti tevékenység részt vállal környezetünk (lakások és közületi helyiségek díszítése) esztétikai alakításában is. A virágkötészeten belül mesterségbeli munkát (kézműipar) akkor végzünk, ha a megtanult ismeretek alapján, főleg kereskedelmi tevékenység keretén belül, minden különös egyéni és művészeti vonás nélkül tömeges készítményeket (koszorúk, csokrok, cserépdíszítés, tálak stb.) állítunk elő. Művészi munkát akkor végzünk, ha munkánk – mind az anyag kiválasztását, mind az alkotást tekintve-egyedi, eredeti, művészi igényű. A művészi munkához nemcsak szakmai tájékozottság és gyakorlat (rutin), hanem egyéni rátermettség, magas fokú ismeretanyag és kifinomult ízlés, hosszú művészeti munkán alapuló kiforrottság is szükséges. A művészeti rangra emelkedett virágkötészet a művészeteknek sajátos ága. A képzőművészetek egyéb ágaitól (pl. szobrászat, építőművészet, festészet, iparművészetek) több alapvető tulajdonságában különbözik. Az említett képzőművészeti ágak alapanyaga holt anyag, melyet tetszés szerint formálva (alakjában, színben, összetételében) alkotják meg műveiket.
A virágkötészet alapanyaga élő növény vagy növényi rész, mely már a természetben formájában és színében kialakult egység. A virágkötő, miközben művét megalkotja, csak annyit tehet a formai és színtörvények alapján, hogy ezeket a kialakult önálló részeket úgy helyezi el egymás mellé, hogy azok szépségét még fokozza az önálló alkotáson belül.