Pukánszkyné Kádár Jolán: A budai Népszínház története

"Molnár György budai népszínházának hat viharos esztendeje a köztudatban ma már csak néhány anekdota révén él. Tudnak a pajkos kánkán táncról, amelyen Buda és Pest előkelőségei mohón siettek "megbotránkozni". Az ördög pilulái látványosságainak is él az emlékezete: hisz ez volt az első darab, mely nálunk száznál több előadást ért meg egyhuzamban. Még tudnak a Bem hadjárata előadásairól a krisztinavárosi színkörben, mikor kinyitották a színpad hátsó felét, s a Gellérthegyet is belevonták a harci látványosságba. S minden megemlékezésben, jubiláris előadásban és lexikoncikkben olvashatjuk, hogy mikor a budai Népszínház épületét lebontották, a falak nem engedtek a csákányütéseknek és dinamittal kellett felrobbantani. Ezeknek az immár közhelyekké vált adomáknak forrása Molnár György élénken és érdekesen megírt, a mai olvasó számára már kissé divatjamúlt páthosszal teli emlékirata. [...]A budai Népszínház hat esztendejének változatos története nagyon is megérdemli a közfigyelmet. Olyan szorosan kapcsolódik korának mozgalmas napjaiba, a magyar színészet történetének olyan fontos állomását jelenti, s maga Molnár György is korának olyan elragadóan érdekes alakja, hogy mindhárom szempontból érdemes a budai Népszínház történetét a történetíró ma már lehetséges távlatából, a levéltári hiteles akták s az egykorú, olykor eléggé kétes forrásértékű, napisajtó felhasználásával megvilágítani." Részlet az előszóból