Schoen Arnold: A budapesti központi városháza. Volt Invalidus-ház, majd Károly-kaszárnya

"Budapest székesfőváros nem gazdag történeti emlékekben, mert azokból sokat viharokkal teljes múltja söpört el, azután pedig a rohanó és kegyeletben szegény nagyvárosi fejlődés rombolt le útjából. Pedig egy várost igazi közületté csak a tradíciók közössége emel és tradíciók csak a történeti emlékek megbecsüléséből fakadhatnak. Egy várost múltjához az utcáin levő régi jegyek, emlékek, épületek kötnek, letűnt korszakok alkotásai, melyek nemcsak az elmúlt időt és szépségeit hirdetik, de a jelenbe való bekapcsolódást is, az összetartozandóságot, a folyamatosságot. Éppen ezért látok erkölcsi értéket múltunk emlékeinek megbecsülésében, melynek másnak kell lennie, mint a világjáró utas sokért lelkesedő csodálatának; itt a miénkkel állunk szemben, valamivel, ami nemcsak időben előttünk volt itt, de elődünk is volt a mában, mert a fejlődés útja rajta keresztül vezetett és ami ma van, mind rajta, az egyszerű kezdeten épült.
Budapest székesfőváros nem gazdag történeti emlékekben, de éppen ezért kell megbecsülni azt a keveset, ami reá maradt. Szerények ezek az emlékek, összehasonlításban hátrább maradnak a békésebben fejlődött nyugat nagyszabású remekműveivel szemben, de szerénységük nem ok arra, hogy lebecsüljük őket, csak mondanivalóikat kell tudni megkeresni, megérteni és megmutatni. Nagyon sok tanulság rejlik az ilyen emlékekben: nagy világáramlatok helyi kultúrában való újjáalakulása, művészeti irányok hazai ízzel való visszatükrözése, kortörténeti jellemző sajátságok megnyilvánulása, mind ékesen szólnak a hozzáértő előtt. Éppen ezért sajnálatos, hogy a mai napig olyan kevés tudományos mű akadt, mely ezt a hozzáértést a székesfőváros polgárságának hozzáférhetővé, a múltunk alkotásaival szemben kötelező szeretetet közkinccsé tette volna."

Érvénytelen könyvtári bélyegzővel.