Acélsziget. Irodalmi és képzőművészeti antológia Csepelről. 1892-1977.

Az ACÉLSZIGET – ez a szép és izgalmasan érdekes irodalmi, képzőművészeti könyv, mely a legnagyobb magyar gyár, a Csepel Vas- és Fémművek, és a nemzetközileg is legismertebb magyar gyárváros, Csepel küzdelmes életét és kibontakozását mutatja be (a teljesség igénye nélkül) – semmiképpen sem tekinthető provinciálisan szűk helytörténeti antológiának. Sokkal több annál. Hiszen e nemes lírával átszőtt, regényes helytörténet villanófényeiben, gazdag festői színvilágában és írói, szobrászi mozaikjaiban szinte közelmúltunk 85 évének teljes magyar valósága elő-elő tűnik és életre kel. Sőt, a markáns, szocialista képzőművészet és a közéleti költészet sajátos hangulatú egységében „az adott világ varázsainak mérnöki” (József Attila) – ábrázolásában hiteles társadalmi korrajzzá, életképpé fejlődik.
A széles körű szerkesztői építkezésből meggyőző erővel világlik ki, hogy haladó, klasszikus irodalmunk és képzőművészetünk legkülönbözőbb, értékes elemei – például Ady gyújtó erejű proletárversei és Bródy Sándor homályból kiemelt „objektív” 1916-os háborús Weiss Manfréd-interjúja – ugyanolyan szervesen és természetesen illeszkedik bele ebbe a csepeli antológiába, mint József Attila remekei, Juhász Gyula, Kassák Lajos, Madarász Emil, Nagy Lajos, Déry Tibor, Komját Aladár, Illés Béla, Hidas Antal, Illyés Gyula, Várnai Zseni, Szabó Pál és Veres Péter művészi-mesteri megnyilatkozásai, vagy a mai idősebb és fiatalabb kortárs költők és írók Csepel szellemét idéző élő írásai.