Jalsovszky Katalin, Tomsics Emőke: Budapest a Duna gyöngye. Magyarország fővárosa a két világháború között

„Budapest, a Duna gyöngye,
Budapest, tündérek könnye,
Budapest, gyönyörű álomváros,
Nincsen nála szebb” – dalolja az egykori édes-bús, szentimentális sláger.
Ám ez a város iránti fájdalmas, elfogult szeretet áthatja a legnagyobbak, Krúdy, Kosztolányi, Karinthy, Móricz írásait is: ők, akiknek ifjúsága egybefonódott a századforduló Budapestjének diadalmas virágzásával, majd megérték az első világháború és az azt követő társadalmi kataklizmák pusztításait, különös csodaként szemlélték a város életerejének új fellobbanását. „Budapest az idő tájt élte legjobb formáját (…).
„Csupa fényűzés, csupa csillogó cukrászda; a Duna bal partján, a királyi várral szemben, olasz mintájú korzó, ahol Európa legelegánsabb hölgyei páváskodtak” – emlékszik vissza az 1930-as évekre Fejtő Ferenc.
Ezt a világot temette azután maga alá – és sokáig úgy tűnt, véglegesen – a második világháború. Hat évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a múzeumi gyűjteményekben fennmaradt korabeli fényképek és hírlapi szövegek albumba rendeződhessenek, s az így elénk varázsolt várost, fényeivel és árnyaival együtt ismét szemügyre vehessük. Balogh Rudolf, Erdélyi Mór, Escher Károly, Kinszki Imre, Seidner Zoltán, Szöllőssy Kálmán fotói a kortárs szemével mutatják be a város arcait.