Ludvik Askenazy: Emberke

A világirodalom egyik „örök témája” a gyerek. A felnőtt, a szülő csodálva ügyeli, hogyan hódítja meg lépésről-lépésre a pöttömnyi emberke a világot, hogyan ismeri meg ezer meg ezer titkát, és gyermekével együtt maga is újból felfedezi a világ számtalan igazságát. Askenazy „Gyermek-etűdjei” is azt a kort Idézik, amikor a kis emberke egyre inkább érdeklődni kezd aziránt, ami körülötte történik. A „miért”-korszakot, amikor a gyermek ártatlan, szókimondó és a színlelés nem ismerő kérdései, megjegyzései nem egy szülőt kínos helyzetbe hoznak, Igen nehéz nevelői feladat elé állítanak. Mert nemcsak arról van szó, hogy türelmünk fogytáig, sőt azon túl is válaszolgassunk az emberke egyre Ismétlődő miértjeire, hanem arról is, hogy a hangzatos erkölcsi szólamok, amelyeket követendő elvül a gyermek elé tüzünk, a felnőtt számára nem egyszer csak kimondott malasztok maradnak, és a gyakorlatban egy konvencionális hazugsággal kibújunk a teljesítésük alól. Askenazy kis történeteiben kimondja a gyermeklélek igazságait – nemcsak a gyermeki világra, hanem a felnőttek világára is érvényesen. És éppen ez a nem egyszer kíméletlenül elénk tárt igazság tette közkedveltté Askenazy gyermektörténeteit a cseh olvasóknál, sőt nyerte meg az írónak a külföldi olvasóközönséget is. Mert az emberkék minden országban, minden népnél egyformák – ugyanolyan kíváncsi, tudni vágyó szemmel nézik az elébük tárulkozó világot és egyaránt kifogyhatatlanok a dolgok lényegét feszegető „miértekben”.