Fogarassy László: Magyar cserkészmozgalom Csehszlovákiában 1919-1939

Az összefoglaló jellegű cserkészmozgalom-történet két nagy fejezetben tárgyalja a két világháború közötti csehszlovákiai magyar cserkészetet. Az első fejezet 1919-től követi nyomon a nem kis nehézségekkel birkózó mozgalom eseményeit, a Szlovenszkói Magyar Cserkészszövetség megalakulásától kezdve, az angol és svéd közvetítéssel létrejött kanderstegi egyezményen át a Szent György Körök megalakulásáig; majd a magyar cserkészmozgalom vezetéséért küzdő szabadkőműves és katolikus irányzat összecsapásáig. Ez a fejezet 1932-vel zárul, a baloldali sarlósok és „A Mi Lapunk” alulmaradásával, amikor is a komáromi bencések szerkesztette cserkészlap, a „Tábortűz”, marad győztesen a porondon. A második fejezet 1933-tól 1939-ig tárgyalja a szlovenszkói és kárpátaljai magyar cserkészmozgalom szerteágazó, bonyodalmaktól sem mentes, önkormányzatért küzdő történetét, mígnem az első bécsi döntés után a magyar cserkészcsapatok túlnyomó része Magyarországra kerül, hogy később ugyanarra a sorsra jussanak, mint a Szlovákiában maradottak: a fasiszta politikai tiltás nyomán működésük véget ér.