Gauser Károly, Sztrókay Kálmán: Az ember és a csillagok. Népszerű csillagászat

"Már abban a pillanatban, amikor kiállunk a csillagos égbolt alá és körülnézünk, rögtön áldozatai leszünk egy súlyos tévedésnek, azt hisszük, hogy mi vagyunk pontosan a világ közepén. Jólesik ez a tudat a büszke embernek s ez a magyarázata annak, hogy évezredeken át semmi áron sem akarta elhinni mindazt, ami ellenemond önhittségének. Krisztus születése előtt három évszázaddal a szamoszi Arisztarchosz gyönyörűen kimondta, hogy a világegyetem sokkal nagyobb, mint amekkorának képzelik, a csillagok és a Nap szilárdan egyhelyben állnak s a Föld kering egy kör kerülete mentén a Nap körül, mely ennek a körnek a középpontjában foglal helyet. Az embereknek azonban nem tetszett az igazság, nem akartak leszállni a trónusról s belátni, hogy milyen jelentéktelen apróság az egész Föld a mindenséggel szemben. És akadtak bölcsek, csillagászok, akik készek voltak azt mondani az embereknek, ami tetszik nekik s rengeteg verejtékkel azt is kieszelték, miképpen lehet rendszert belemagyarázni a látszatmozgások zűrzavarába, hogy jóllakjék a kecske is, megmaradjon a káposzta is. Hiába jött rá Arisztarchosz az igazságra, még kétezer évig sikerült megtartani a Földet a világ középpontjaként, pedig egyre nehezebb lett, amint a csillagászati megfigyelések tökéletesedtek."

Érvénytelen bélyegzővel.