Hunnivári Zoltán: Liudprand és az I. sz. 968-as esztendő. A szigorú forráskritika talaján álló 19.20. századi történelemtudomány esete a Gergely-naptárral

Ez a munka kikapcsolódásként készült, hiszen az általam már korábban ígért könyvek írásával megakadtam. Elakadásomnak objektív okai vannak, ti. az általam korábban garantáltan igaznak gondolt "forrásokról" egyre-másra derülnek ki, hogy politikai okokból készített 13. századi vagy még későbbi hamisítások. Hogy az olvasó el tudja képzelni a helyzetet: az ókori Tacitus kapcsán a különféle mélyebben kutakodó szerzők meggyőztek, hogy a most kezünk ügyében lévő Tacitus életmű, amely "a római történetírás csúcsteljesítménye, máig eleven kincsesháza" egy zseniális humanista Poggio Bracciolini (1380-1459) fogalmazványa, utánérzése az ókori történéseknek! Ő "talált rá" 1430 táján a Hessen környéki Hersfeldben (vagy Fuldában) a kéziratokra, amelyek alapján a "mű" 1470-ben kinyomtatásra került. A kutatóknak a legkisebb problémája sincs az "anyag" (mint tudnunk kell 1400 éves) latinságával kapcsolatban... Ja, és még egy apróság: egy olyan korban, amikor egy ritka papirusz vagy pergamen kéziratlapkért is vagyonokat adtak a gyűjtők (például a Mediciek), hát nem elvesztek azok a szegény 1400 év óta porosodó kéziratok...