tartalom:
"Bár Csűry Bálint már jóval korábban jónevű szakember, ismert és elismert nyelvjáráskutató volt, 1927-ben az MTA levelező taggá választotta, mégis nagy feladatot rótt rá az a tény, hogy gimnáziumból került egyetemi katedrára, s ráadásul új munkakörében magyar és finnugor nyelvészetből nagyon sok teendő várt rá, nagy óraszámban kellett előadásokat tartania és szemináriumokat vezetnie. A Debrecenben töltött első években oktatói tevékenysége, továbbá nagy munkájának, a Szamosháti Szótárnak a megjelentetésre való előkészítése, kiadása és "A népnyelvi búvárlat módszere" című tanulmányának a megírása is nagyon lekötötte az idejét. Ebben rejlik annak magyarázata, hogy a nyelvjáráskutatásban közismertté vált tevékenysége, nagy hatású tanári és tudósi szerepe erőteljesebben 1937-től, életének utolsó négy-öt esztendejében bontakozott ki igazán és oly mértékben, amely nemcsak dialektológiánk történetében, hanem általában a magyar nyelvtudományban is szinte párját ritkítja. Szamosháti Szótára és módszertani kötete, valamint a nyelvjárási gyűjtésben is feldolgozásban bevezetett műfaji újításai (pl. jelenségmonográfiák, tárgykör-monográfiák írása) nemcsak a korabeli nyelvészek és debreceni tanítványainak körében keltettek érdeklődést a nyelvjárások iránt, hanem elméleti-módszertani vonatkozásban is évtizedeken át meghatározták a magyar nyelvjárástan útját (teendőit és jövőjét), sőt némely tekintetben még napjaink dialektológiai kutatásaira is hatással vannak. Egy-egy tudományág történetében ritkán fordul elő, hogy valamely műfajában már elsőként olyan munka születik, amely kimagasló értékei folytán évtizedek múlva is mintául szolgálhat a hasonló célú kiadványoknak, s melyet megközelíteni sem könnyű, hát még túlszárnyalni. Csűry Bálint Szamosháti Szótára ilyen alkotás." Kálnásy Árpád
Ár:
nincs raktáron, előjegyezhető