Ablonczy Ágnes: Adj találós mesét. Mesék kicsi felnőtteknek, nagy gyerekeknek

Ezek a mesék azért születtek, mert szerzőjük egész lelkével magához akarta ölelni azokat a fiatalokat, akiket nyaranként LÉTFORGATÓ elnevezésű táborába hívott.
Sikerült ez neki? Igen is, meg nem is. Így van ez mindennel a világon, ha a szeretet szabadsága jelen van. A szerző sarkig kitárt, legbensőbb világát keretekbe, kapuk mögé rekesztette, hogy csak az nyithasson rá, aki nagyon keres, és nem tud enélkül tovább menni. A kulcs nem nála van. A találós mesét mond jóról és rosszról, beszélget apró bölcsekkel, s mindeközben kifacsart, ezerféle mondandóval megpakolt szójátékokkal bombáz, hogy játsszunk, vitatkozzunk, gondolkozzunk, és legfőképpen megállásra késztessen, és elmondhassa a titkot, ami voltaképpen elmondhatatlan. Mégis ki kell mondani, de csak annak lehet, akinek megfoghatatlan, kikutathatatlan módon kinyitja lelkét az az erő, amely őt fogva tartja.
A nyitott ajtóra mindenki felel.
Az is, aki tovább megy.
Én kinyitottam. A többi a ti dolgotok.
 

Dunszt István dedikációjával.