Balázs Attila: Én már nem utazom Argentínába. Prózák nosztalgiára és lőporfüstre

Első regényével, a Cuniculusszal Balázs Attila annak idején éppúgy fölzaklatta a Vajdaság irodalmi életét, mint Termelési regényével Esterházy Péter az anyaországét. A nyolcvanas években egymás után születtek kiváló novellái, kisregényei, Újvidéken sorban jelentek meg kötetei, az Új Sympozion szerkesztőjeként pedig elévülhetetlen érdemeket szerzett, ám a meglévő politikai és kulturális határok miatt Balázs Attila munkássága éppoly lassan, méltatlanul nehezen szivárgott be a hazai szakmai köztudatba, akár Tolnai Ottó, Végel László vagy Sziveri János életműve.
Budapesten egyetlen kötetét adták ki eddig – még a JAK korábbi füzetsorozatában. Néhány éve a déli háború „katonaszökevényeként” Budapesten él, rendszeresen publikál folyóiratainkban, a Nappali Háztól a Kortársig. Immár fél évtized novelláinak gyűjteménye ez a kötet – keserű emlékezés az egyszer volt országról. 

Balázs Attila dedikációjával.