tartalom:
"Sokan azt hiszik - nemcsak a magyar nyelvterületen -, hogy a költők feladata az, hogy megmutassák a nyelv elkápráztató bőségét, gyönyörködtessék az olvasót, aki szédülve figyeli, hogy milyen szép és gazdag az anyanyelve. A költő varázsló, szavakkal labdázik. Az utóbbi évtizedekben, ezzel a felfogással szöges ellentétben, elterjedt az a nézet is, hogy a költőnek nem kell megszépíteni megnemesíteni a valóságot, térjen inkább vissza a mindennapok és az olvasók közelébe. Mondja azt, amit mindenki mond. Kibédi Varga Áron egyik utat sem választja, sem a bőség évszázados, sem az egyszerűség új (nyugati? amerikai?) hagyományát. Hántatni, fosztani: a vers valóságához, ahhoz a szavak által nyújtott másik valósághoz csak úgy lehet eljutni, ha a szavakat levetkőztetjük, ha a nyelvet megfosztjuk attól, amit a nemes közéleti hagyomány vagy a hétköznapok ráaggattak."
leírás:
A szerző dedikációjával.
Ár:
nincs raktáron, előjegyezhető