Tornai József: Himnuszok az éjszakához

˝Ezeket a verseket mind szeretem. Évtizedek óta ismerem őket, lassan lefordítottam: most látom, mennyire egybenőttem velük, barátaim, testvéreim, vigaszaim, titkos, mágikus szövegeim. Némelyik csak egy sóhaj, a másik röpke kis kép, de vannak köztük nagy víziók, kétségbeesett sikolyok, filozófikus kiáltások-kérdések a mindenséghez és szerelmes, őrült, elragadtatott zsoltárok. Az európai-amerikai civilizáció embere ma már nem olvas verset, azaz legyünk pontosabbak: százmilliók nézik a televízió borzalmait, és legföljebb százak fogják föl, amiről egy négy- vagy húszsoros dadogás beszél. Mert ez az angyalok nyelve, ehhez már (vagy még?) ártatlannak, gyermeknek, álmodozónak és bölcselkedésre éhesnek kell lenni.˝