Szepes Erika: Olvassuk együtt! II. A vers mint alma

˝Az én menetirányomat, úti célomat az értelem, a jelentés keresése szabja meg. Nehezebben járható út ez, mint ha eleve lemond valaki a megtételéről. Könnyebb ugyanis elvetni azt a meggyőződést, sőt illúziónak nevezni, hogy az irodalomban lehet valami igazság vagy egy elképzelt világ valósága, hogy lehet az írásnak értelme, s könnyű azt állítani, hogy az irodalom mindenképpen csak félreolvasható és félreérthető, mint végigvezetni az értelmezésre irányuló gondolati kísérletet, összegyűjteni a megértéshez szükséges adatokat, megismerni az értelmezésre szánt mű létrejöttének minél több megragadható körülményét. A kötet összeállításakor egybeolvasva a különböző időpontokban, különböző célokból készült verselemzéseket, rá kellett jönnöm, hogy a bennük lelhető faragott kövek és tartópillérek Weöres katedrálisának is alapanyagai. Azaz - félretéve a metaforát - Weöres művében fellelhetők mindazok a kérdések, életérzések, motívumok, amiket kielemeztem a kortárs költők műveiből: Weöres életműve egész világunkat magába foglalja; átlátta minden problémánkat, szépséggé szublimálta kataklizmákat hordozó századunk szorongásaiban élő költőink fájdalmát azzal a céllal, amelyet maga a szeretet mindenki felé kiárasztásának nevezett. A mindnyájunk kataklizmáira épülő szépség katedrálisa Weöres életműve, pilléreiben, gyámköveiben, oszlopaiban, lángnyelveiben, ablakrózsáiban egyszerre faragva esztétikummá saját kérdéseire és mások meghallott problémáira adott válaszait. A köveket, tartópilléreket megfaragták mások is - katedrálissá, saját élete és mindnyájunk világa egybefoglalásává csak Weöres Sándor tudta emelni.˝ (Szepes Erika)