Ambrus Béla: Önnevelés

1899 végén hazánk egyik nagy tudósa: Laufenauer Károly az elkövetkezendő uj századot az idegesség századának jövendölte. A jóslata bevált. Három évtizeddel később H. G. Wells a világháborúnál borzalmasabb küzdelemnek minősítette az emberi idegességből fakadt sovinizmust, gazdasági önzést, népek vámsorompóját, egyszóval a szolidaritás hiányát jelentő fékevesztett emberiség életét, amely milliónyi áldozatot szedett s amelynek a „fehér háború” nevét adta. Ez a tömegjelenség az egyén lelkének diszharmóniájából fakadt. A lelki egyensúlytalanság eredménye lett zátonyra jutott tengernyi embersors, amely az életjogát védő végső rohamiban felrúgta a társadalmat és az egyedet szabályozó törvényeket, meg nem engedett eszközökkel igyekezett és igyekszik most is érvényesülni. Közben a józan ész igája alól felszabadult ösztönös erők gátat nem ismerve elsöpörni akarják a még megmaradt értékeket is. Az emberroncsok és tetemek katafalkja azonban figyelmeztető a megmaradtaknak.
A fekélyek gyógyítása nem a tömegen kezdhető meg, hanem minden egyes emberegyed önönmagán. Minden bajnak forrása a lelki önnevelés és önismerés elhanyagolása. A legtöbb ember nem ismeri saját helyzetét, körülményeit, értékeit, viszonyait, cselekedeteit és mindezek következményeit. Ez a rettenetes mulasztás és tudatlanság okozta és okozza az egyéni és egyetemes tragédiákat.