Kovai Lőrinc: Tűzkehely

"A ​​Tűzkehely a nagy történelmi vihar, a kristálytiszta kegyetlen hit, a még máglyán sem porrá omló szerelem regénye. Kovai olvasói megtalálják benne fokozottabb mértékben mindazt, ami az író könyveit népszerűvé tette előttünk: a monumentális harci jeleneteket, a szerelem érdekes, férfias, igaz hevét, a messzi korok nagy történelmi igazságainak és évszázadok homályában sem halványuló csillogását. A nagy történelmi vihar nem oltja el a féktelen szilaj szerelmet, hanem még izzód lángolásra szítja. Minden elég ezekben a perzselő lángokban, csak a hit, a harci erő merül fel egyre tisztábban. A tűzkehelyben az igazság itala forr, és aki ajkához érinti ez a kelyhet, annak lelke megtelik az igazság szenvedélyes hősi vágyával.
Bár a Tűzkehely tárgya a középkor legnagyobb forradalma, mégis lényegében szerelmi regény, ahol a szereplők legtöbbje viharmadárként tör az események örvényébe, mert ily módon oldhatja meg saját életének problémáit is. A szerelem és halál kettős, tüzesen lobogó és hűvös éjfekete mozaikja vonul végig a cselekményen, de a szerelem mindig győz a halálon, s a hősi halál mégis a legtisztább ormokra emeli azt, aki nem retteg vért ontani az igazságért.
Börtönben született könyv a Tűzkehely, mert az első fejezeteket ítéletet várva írja az írója. Ezért olyan féktelen a szomjúsága a szabadság után, olyan izzóak az érzések, olyan mohó a vágyakozás a szerelemre, olyan vakmerő a kihívás a pöffeszkedő hatalmasok, a serény hóhérok, az ékes szavú okos elnyomók, a gondolatot szolgasággal torzító bigott képmutatók felé." 

Vas Zoltánnak dedikálta Kovai Lőrinc.