Miroslav Krleza: Drámák

"Michelangelo Buonarroti című darabjában az alkotás és önmaga démonaival folytat önpusztító harcot a festő, a művész, hogy döbbenetes látomását a világról vonalakban színekben, kompozícióban megfogalmazza; körülötte fölvonul a nagyszabású feladatot kisszerű indítékokra kiadó törpe világ a maga hatalmasaival és törpéivel. A drámai forma, a műfaji keret recseg-ropog, robban, szikrát hány: a horvát író lázas indulatai gyarlónak ítélik, perbe szállnak vele, mintegy elpusztításukra törekednek. Miroslav Krleza drámáiban is ugyanaz a helyzet, mint prózai művei java részében: a kifejezés, az artikuláció kényszere többnyire tagadja a megfontolt, éppen ezért az eredeti látomást megnyomorító mértéktartás, művészi ökonómia elvét... Krleza drámaírói életműve szabálytalanságaival, mértéktelenségeivel együtt olyan, amilyen: lenyűgöző. Szeszélyessége, túlzásai mögött páratlan erő forrong. A zsenialitás ereje."