H. W. van Loon: Az emberiség története. Az ősembertől napjainkig

Kedves Olvasóm! Mikor tizenkét vagy tizenhárom éves fiú voltam, az egyik nagybácsim, aki megkedveltette velem a könyveket és képeket, megígérte egyszer, hogy elvisz egy nevezetes kirándulásra. Arról volt szó, hogy együtt fölmegyünk a rotterdami öreg Szent Lőrinc templom tornyába. Igy történt, hogy egy szép napon a sekrestyés egy akkora kulccsal, mint amekkora a Szent Péteré lehetett, kinyitott egy titokzatos ajtót. "Majd ha újból lejönnek és ki akarnak menni" - mondotta - "akkor húzzák meg a csengőt.", avval csikorogva becsukta mögöttünk az ajtót s elválasztott bennünket az uccai lármától. Benne voltunk az új és különös tapasztalatok világában. (...) Életemben először pillantottam meg a nagyvilágot. Azóta, ahányszor csak alkalmam volt erre, mindig fölmásztam a torony tetejére és mindig újból élveztem. Kemény munka volt, de mindig megérte a fáradságot. (...) A történelem a Tapasztalás hatalmas tornya, melyet az Idő épített föl az elmúlt korok végtelen mezőinek közepén. Nem olyan konnyű dolog följutni ennek a régi épületnek a tetejére és élvezni a teljes áttekintést. Itt nincs felvonógép, de hiszen a fiatal lábak erősek és megtehetik ezt az utat. És most átadom nektek a kulcsot, amelyikkel kinyithatjátok az ajtót. Ha majd lejöttök a toronyból, meg fogjátok érteni az én lelkesedésem okát.

A gerincén kb. 3 cm hosszú szakadás.