Wolfgang Tarnowski: Lovagok

"Az emberiség történetében kevés olyan figura akad, akit annyi bámulat, csodálat és mesés álmodozás vett körül, mint a középkori páncélos harcos, a lovag alakját. Az ifjúsági regények szerzőinek jóvoltából a legtöbb ember lelki szemei előtt csodálatos és nagyvonalúan gazdag hősök, a szabadság megtestesítői, és utánozhatatlan, különleges kalandok jelennek meg, amikor a "lovag" szót hallja. Ki tudna ellenállni a csábításnak, hogy elmerüljön egy titokzatos és vonzó világ kavargásában? Ahol csillogó páncélú hősök keresik hófehér ruhás hölgyek kegyét, azok pedig szemüket szendén lesütve várják a daliás hódítót? Sajnos a romantikus kalandregények még csak nem is hasonlítanak a középkor valódi, zord világára. Ebben a hosszú történelmi korszakban a legtöbb ember élete a fennmaradásért vívott, kegyetlen küzdelemből állt, s ez alól a lovagok sem jelentettek kivételt. Nem sokan engedhették meg maguknak a csillogó kalandokat. Azt sem lehetne állítani, hogy minden egyes lovag valódi hős lett volna. Akadtak ugyan nagyszerű bajnokok is, ám a többség nem tűnt ki semmiben. Néhányan pedig még csak szabad emberek sem voltak, s úgy éltek és viselkedtek vidéki tanyájukon, mint az egyszerű jobbágyok. Mindezek ellenére a lovagság világa valóban a csodák tárháza is volt. Egymással merőben ellentétes dolgok fértek meg benne: a zabolátlan harci indulat primitivizmusa nem zárta ki a mély, vallásos hitet és a magasztos élet iránti vágyakozást. A férfiasság kultusza és a női nem őszinte tisztelete, a mély hódolat is egymás mellett léteztek."