Brigitte Hamann: Rudolf. A trónörökös és a lázadó

Bizonyos, hogy mindaz, amit Hermann Broch jellemzőnek tart az Osztrák-Magyar Monarchiára a XIX. század végén, hozzátartozik ehhez az életrajzhoz, és különösen ehhez: a frivolság, az élvezetek hajszolása, miközben a világot a hanyatlás hangulata tölti el, a kísérteties "operett-bölcsesség" és a heurigerek melankóliája. Bécs "vidám apokalipszise" szinte Rudolf trónörökös körül kristályosodott ki, pedig a gazdag botránykrónikák az ifjú Habsburg életének csupán jelentéktelen részét teszik ki. A történészeknek nemigen vethetjük a szemére, hogy Rudolf trónörökösről a történelem azt tartotta érdemesnek feljegyezni: szoknyavadász volt (ami igaz), antiklerikális szabadgondolkodó (ez is igaz), és politikai szempontból bolond (ami egyáltalán nem igaz). A véget illetően marad a nagy kérdőjel, ke Rudolf nem mindennapi életét, jellemét, a császári és királyi család konflitusait és ritka örömeit e monográfia alapján mégis megismrehetjük közelebbről.