Glück Frigyes, Stadler Károly: Az inyesmesterség könyve [Reprint]

"Őseinknél általában az volt a szokás a XVI. és XVIII. században, hogy igen korán, jóformán a nappal keltek, ehhez képest a napnak is más beosztása vala. A XVI. században délelőtt 10 órakor ültek ebédhez, vacsorálni pedig rendszerint este 6 órakor szoktak. A század vége felé azonban, legalább Magyarországon, az ebéd ideje megváltozott, amennyiben déli 12 órára tétetett át, a vacsorát pedig szintén valamivel későbbre tették, esti 7 órakor tálalva fel azt˝. A szakácskönyvgyűjtők "bibliájának" is nevezhetnénk Radvánszky 1893-ban megjelent Régi magyar szakácskönyvek című munkáját, melyben a 16. és 17. századból ránk maradt kéziratos szakácskönyveket ismerteti. A kötet unicus, folytatása nem jelent meg. Egy recept a Szakács Tudomány címen ismert, az erdélyi fejedelem udvari főszakácsmestere által a 16. század végén írt főzőkönyvből: "Sóskával tehénhús: Ugyan, mint ide fel az sóskát meg kell szedni és mosni, de az ugyan bőven legyen mint egy káposzta avagy mint egy parés hús, hogy savanyúságot adjon a húsnak. Mikor jó fővésben volna az hús, s fel akarod adni, akkor rakjad közében az sóskát, az savát megadjad, kevéssé meg is borsoljad". Olvasóink közül bizonyára kevesen gondolnák, hogy a híres természettudós néprajzkutató, Herman Ottó (1835 - 1914) milyen komolyan kötődött a magyar gasztronómiához. Erről könnyen meggyőződhetnek, ha elolvassák a Magyar halászat könyvét (Bp., 1887), melyben nem csak a hazai halakat és elkészítésüket ismerteti, hanem a Magyar konyha és tudomány című fejezetben közli Galgóczi István 1622-ből fennmaradt kéziratos szakácskönyvének receptjeit is. Összegzésül ezt írja az akkor 250 éves receptekről: "A készítés módjai között legtöbb olyan, hogy a mai konyha bátran befogadhatná - ne feledjük 1877-ből idézünk! - s némely szekfűves, olajos, gyömbéres és sáfrányos dolgok kivételével a többi azt bizonyítja, hogy a régi magyarság ízlése egészséges volt, amennyiben a halak készítésénél a só, a tiszta bors, továbbá a torma, vöröshagyma és fokhagyma, végezetül a káposzta a legfőbb járulékok közé tartoztak."