Németh László: A kísérletező ember

"E sokféle, látszat szerint találomra összesöpört írást egyetlen, mindenkiben átvonuló gondolat vagy inkább szenvedély teszi egy mű fejezeteivé: mind arról szól, hogy azt, amit az élet mint terhet, gondot vagy csapást mért rá, a kísérletezés öröme hogyan alakíthatja át mulatsággá; ami másnak unalom, robot, elkeserítő kelepce, hogy válhat egy éber, világvallató figyelem előtt játékká, laboratóriummá.
Azt, hogy a Galilei ironikus, vizsgálódó elméje körül fölserkent újkori szellem háromszáz év alatt mit vitt végbe a tudományban, mindenki tudja: arra, hogy ez a szellem, mely az elébe kerülő jelenséget apró problémákra bontva kérdéseivel válaszra kényszerítgeti, milyen nagy védelem lehet a tudományon kívül, nem tudom, gyűlt-e össze ilyen emlékanyag.
Ha munkám nagy része a könnyűség és játék színét hordja, sőt életem is derült fényben álló szigetekkel cáfolja történetét, azt én ennek az éber, mindig ugrásra kész, a szó galileista értelmében vett tudósszellemnek köszönhetem, mely tán épp azért, mert körülményeim attól, hogy tudóssá lehessek, elütöttek, életem tragikus hajlamain állt bosszút szerény fölényivel.
E könyv összeállításával ezt a derűt szeretném megfogni; a lassan reflexszerűvé vált kísérletező kedvet, amennyire ez lehetséges, másokkal is megkívántatni, s a védelmet, melyet nekem nyújtott, újabb nemzedékekre kiterjeszteni."