Loyolai Szent Ignác írásaiból

Egyes szerzők gyakran úgy mutatják be Szent Ignácot, mint a katonás önfegyelem, a vasakaratú aszkézis hősét, aki a cselekvés és szervezés példája: megalapította a jezsuita rendet, a minden szolgálatra kész katonacsapat és azt a pápa rendelkezésére bocsátotta… Ez a kép átment a köztudatba. […] Az említett felfogás igen egyoldalú; ez a legkevesebb, amit mondhatunk, mert egyoldalúsága miatt annyira torzít, hogy hamisnak is bélyegezhető.
Pár évtizede szakemberek megmutatták, hogy Loyolai Szent Ignác mindenekelőtt misztikus volt. Erről tanúskodnak különböző feljegyzései („lelki naplója”), visszaemlékezései, levelei, de mindenekelőtt Lelkigyakorlatai és Konstitúciói.
A manresai élmények, misztikus látomások, vagy a La Storta-i látomás nélkül érthetetlen lenne a Lelkigyakorlatos könyv és a Rendalkotmány (Konstitúciók). Természetesen, a misztikus adományok (látomások, könnyek adománya), csak rendkívüli megnyilatkozásai Szent Ignác alapvető misztikus tapasztalatainak, a Szentháromságos Istennel való bensőséges egységének…